Aki ismer, vagy régebb óta olvassa a blogot, az tudja, hogy én és a csigák nem állunk közeli barátságban. Olyannyira, hogy idén némely veteménynek kérdéses lesz a léte a kertben. Míg a férjem a karmám miatt aggódik, addig Anna barátnőm inkább egy lehetséges francia ismerősön töri a fejét... akinek esetleg kedvenc étele a fehérboros éticsiga...
 |
| Mindegy nekik a szúrós tüske... |
Mivel csigakedvelő francia ismerős sehol sincs a láthatáron - Anna pedig már belefáradt a harcba -, ezért tegnap úgy döntött, hogy vevőt keres a csigáira. Először elég elvetélt ötletnek gondoltam, mert ki akarna pár zacskónyi éticsigát vásárolni tőlünk? Majd rátaláltunk az Éticsiga Terméktanácsra, amely áprilistól június közepéig (csak ebben az időszakban gyűjthetőek az éticsigák) átveszi az éticsigákat a kijelölt pontokon. Csigagyűjtésből senki nem fog meggazdagodni, de így legalább van alternatíva a sózással, vegyszerezéssel vagy kuka mélyén végzett állapotokkal szemben. A többi teljesen reménytelen módszerről meg ne is beszéljünk.
Ám ha valakinek ez nem jelentene megoldást, akkor a fiaim gondolatmenetét követve akár beköltöztethetünk a kertbe egy helyi fogyasztót is. Ekkor jutott eszembe az indai / ázsiai futókacsa, aminek kedvenc eledele például a háznélküli spanyol csiga. Szóval bio-ötlet a csigamentes kertre van bőven, csak az a kérdés, hogy melyik lehetséges módszer mellett tesszük le a voksunkat és melyikre van inkább gusztusunk és energiánk. Mert mindkét megoldás igényel tőlünk némi plusz ráfordítást.
Teljesen friss információim szerint sajnos idén a legtöbb begyűjtési pont június 4. befejezte az Éticsigák átvételét. Így a bejegyzésnek ez a része sajnos csak jövőre lesz számotokra használható információ!
Most pedig elő az indiai futókacsákkal!!! ;)
Ha tetszett a bejegyzés, akkor csatlakozz Te is Facebook közösségünkhöz, hogy mindig friss inspiráló kert ötletekkel gazdagodj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése